Ma még mindig távol, de egyre közelebb, hogy visszaáll az élet a régi medrébe. 

Vagy mégsem?

Tavaly, mikor elkezdtünk maszkot hordani, idegen, szokatlan, rémisztő volt a használata.

Emlékszem, mikor még nem volt kötelező, és az első emberek megjelentek maszkban az utcán, idegenűl fogadtam őket.

És mi lett? 

Ma már normális a maszk használata. Gondolj bele, ha látsz egy idegent maszk nélkül milyen érzések kavarognak benned. Ma már a maszk a természetes és nem a fedetlen arc.

Benned milyen érzéseket kelt a maszk nélküli ember? Szeparáció, félelem, óvatosság, felelőtlenség, együtt érzés hiánya?

Bevallom, bennem, ezek az érzések kavarognak.

Hogy viszonyulunk az idegenekhez?

Nem az lett az első gondolatunk, hogy vigyázz lehet, hogy fertőzött?

Mennyire változtatta meg ez az időszak a jövőbeni életünket?

Lassan el fogjuk hagyni a maszkot. Újból azt fogjuk érezni, mint előtte?

Mennyire marad meg a távolságtartás az idegenekkel szemben? 

Mennyi idő lesz vissza szokni a maszk nélküli élethez?

Jelenleg csak jóslatokat tehetünk, de ha az emberi természetből indulunk ki, akkor idő kell, hogy a félelem és a bizalmatlanság elmúljon.

Hogyan fogjuk élni az életünket a feloldás után? Mindenki eszeveszetten a társasági eseményeket fogja keresni vagy maradunk visszafogottan bezárkózva?

Mennyire viseli meg ez az élet a gyerekeket akik most otthon tanulnak?

Amikor én gyerek voltam, mindig a társaságot kerestem. Belső szükséglete a gyereknek a társaság. Hogy élik meg, hogy nem találkozhatnak társaikkal?

És ha meglesz a feloldás, minden szülő nyugodtan engedi gyerekét társaságba?

Kérdés sok van, de válasz még nincs. 

Amellett, hogy mindenki várja a feloldást, sok szokás rögzült, amit nehéz lesz levetkőzni.

A szokások természete, hogy ami nem szükséges vagy fájdalmas azon nehezen változtatunk. A karantén fájdalmas volt ezért megszoktuk, de ha nyitunk nem lesz nyomás hogy változtassunk a megszokott dolgainkon.

Egy dologban biztosak lehetünk a nyítás is nagy falat lesz nekünk.

Photo by Zach Vessels on Unsplash